Az öröm és aggódás vegyes érzése.
Örülök, mert ma pontban 3 óránként, 9órakor kezdve jelzett a drágám, hogy éhes és be is cumizta minden alkalommal az összes hamit ami az üvegben volt (kb.55ml), 10 perc alatt. Sírt, evett, büfizett, aludt és mindezt újra és újra. :)
Viszont ma szinte egész nap csipogott a saturációja... folyamatosan 73-83 között mozgott, és ha 80 alá ment akkor azonnal zenélt a jelző.
A nővérke nem is értette , mert szép volt a színe, így lekapcsolta a szerkezetet és légzésfigyelőre rakta Gordont, ami egyáltalán nem jelzett.
Igaz, ma nagyon meleg volt az osztályon, folyt róla a víz, így le is vettem a rugit és csak a bodyt hagytam rajta a takaróval. 30 fokot mutat a teremben a hőmérő, ami borzasztó, így nem is lehet normálisan lélegezni...
Remélem nem lesz ebből semmi gond és nem kell neki oxigén, mert akkor tényleg nem jutunk haza. Bár ránézésre tényleg jól van , nem is értem mért csipog az a sz@r egész nap...
Ma este fél 9-re vissza hívott minket a nővérke és megnézhettük a fürdetést! A pancsi előtt mérés is volt és 2490 gramm a kincsem! Hát igen, ha valaki ilyen szépen eszik... :)
Majd utána apa meg is etette Őt, akárcsak reggel 9-kor és este 6-kor.
És este apa vett egy mese könyvet Gordonnak, be is raktam a kis szekrényembe, majd holnap olvasok Neki. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése