Nem nagyon tudok most másra gondolni, csak ekörül járnak a gondolataim. Annyira féltem Őt!
Tudom, hogy minden rendben lesz, mégis úgy félek. Lacim is jön Velünk a szemészeti klinikára, mert nem szeretném egyedül végig izgulni az egészet és Ő rá támaszkodhatok és erőt ad nekem, mint eddig mindig bármikor!
Köszönöm Szívem!
Még ami a mai nap zavart, az az, hogy ugye mióta Gordon a NUK cumiból eszik, azóta az etetés elhúzódik. Az etetések 3 óránként vannak és fél órát tartanak. Konkrétan pl. a 9órai etetésnél fél 10 után 5perccel már kiküldenek vagy sürgetnek. A lényeg az, hogy én érzem magam kellemetlenül azért, mert Gordon nem tudja még megenni pár perc alatt a hamiját. Így ma minden etetésnél egy egész órát voltam bent. Amit persze nagyon élveztem, bár zavart, hogy zavartam a nővéreket...
Szörnyű, hogy meghatározott idő tölthetek a gyerekemmel és ha a nővérke úgy dönt, hogy ki kell mennem annak ellenére, hogy Gordon mondjuk sír, akkor én , mint a jó kutya szót fogadok és fájó szívvel távozok és sorolhatnám a hasonló dolgokat, amik az anyai mivoltomat tiporják sárba... :(
De történt jó dolog is ma! Mikor Gordon hason feküdt,fogta magát és balról jobbra fordította a fejét majd vissza. :)))
Szerintem ez jó. :D
Nagyon szeretem a kisfiam és féltem Őt!
Imádkozom, hogy minden rendben legyen Vele!
Megérdemli!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése