Igaz,hogy csak 5percre, de láttam! És annyira gyönyörű és nagy fiú már!
Úgy érzem rengeteg mindent kihagytam ez alatt a pár nap alatt. És most fogott el először az az érzés, hogy nem is tudja ki vagyok... :(
Hogy annyi minden történt Vele míg én nem voltam ott, hogy számára a nővérek az anyukák...
Borzasztó érzés, persze tudom, hogy akkor is én vagyok az anyukája és igenis lesz olyan kapcsolatunk, mint bárki másnak, aki időre született, aki szopizik és nap mint nap érezheti az anyukája ölelését!
Hétfőtől már mindenféleképpen bemegyek Hozzá, ahogy eddig is.
Már jól vagyok, de a hangom árulkodik arról, hogy még be van duzzadva a nyálkahártyám vagy mi és ha száraz a levegő, akkor elfog a száraz köhögés is.
Szóval jobbnak látom hétfőig várni és az után is szigorúan maszkban.
A bőr gombájának meg szinte semmi nyoma! Gyönyörűen eltűntek azok a csúnya hólyagos, gyulladás foltok. Most már csak annyi látszik belőle, hogy ahol a foltok voltak, ott halvány rózsaszín perem jelzi, hogy itt volt valami.
És ami még szuper hír, hogy ismét lekerült garat oxigénről és szabadon áramló oxigént kap. :)
Annyira, de annyira ügyes!!! És annyira, de annyira szeretem!!!
És ha a szemvizsgálat rendben lesz, akkor nagy valószínűséggel tényleg mehetünk ún. "utókezelésre", ahol szinte egész nap együtt lehetünk!
Annyira várom már, hogy én etethessem és babusgathassam! :) Bár egy dolog ami kicsit zavar, hogy azon a bizonyos csecsemő osztályon zárt inkubátorba rakják azt, akinek oxigén befújása van, hogy ne szökjön el az oxigén... Elég rossz lenne Őt újból dobozkában látni és úgy pelenkázni, stb...
Már csak azt nem tudom, hogy vajon abban a másik kórházban mennyi időt töltünk majd...?
Le kell szoktatni az oxigénről és meg kell ennie naponta 8x cumiból a teljes adagját. Ráadásul nem ám olyan cumiból, mint ami a PIC-en van, amiből szinte belecsurog a szájába, hanem rendes cumiból, amiért dolgozni kell. Annyira kíváncsi vagyok, hogy ott mire számíthatunk.
Fura, de hiányozni fognak az orvosok és bizonyos nővérkék, akik már szinte régi ismerősként üdvözölnek és másképp bánnak már velem, mint azokkal akik nem rég vannak itt. Oda jönnek nézegetik a Gordont és könnybelábadt szemmel mondják, hogy milyen kicsi volt...
Majd felébredt, mikor meghallott minket...
És apa gyorsan megnyugtatta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése