2012. január 29., vasárnap

107. nap

Először is szeretném megköszönni a sok megjegyzést, amit itt a bejegyzéseimhez kapok! Köszönöm a sok zugolvasómnak a biztató és dicsérő szavakat! Nagyon jól esik és örülök, hogy másokat is érdekel mi történik Velünk. Annak is külön örülök, hogy a bejegyzéseim, képeim által úgy érzem sikerült átadnom azt amilyen vagyok, ahogy érzek, amin átmegyünk és erről visszajelzéseket is kapok.


Tegnap egy nővérke miatt volt az egész...
Egy olyan nővért kaptunk, aki még sosem volt a csecsemő osztályon, a koraszülöttön szokott lenni, viszont az átalakítás miatt ami a kórházban zajlik épp így alakult.
Ott vágta el magát előttem, hogy reggel a Gordon körül tevékenykedett, krémekkel jött-ment a dokinő és a fiam között.  De egy mukkot sem szólt. Gondoltam már rákérdezek mik ezek a krémek, amikor is közli, h a pelenkázásnál evvel a krémmel kenjem be a lábánál a hajlatot, mert gombás.
Hmmm, ha szerinte gombás mi a francért nem szólt egy szót sem és tett úgy, mintha ott se lennék?! Amúgy hozzáteszem nem gombás csak nem  a gagyi gyógyszertári bórvizes popsikrémmel kéne kenegetni, mert az Ő bőre érzékeny. De hát nekem senki se hisz és nem kérdez...
Na szóval itt kezdődött,majd vissza rakta a pulzoximétert, mert Ő így gondolta, hiába mondtam, h a bőre miatt lett leszedve. Na aztán a pelenkázásnál ott állt fölöttem és adagolta a krémet a kezembe, hogy kenjem be a gyereket. DE NEM VAGYOK HÜLYE! NEM MOST CSINÁLOM ELŐSZÖR!
Aztán meg mikor néha becsippant a síturációja, rohant oda rám is a frászt hozva és még jobban idegessé téve.
Aztán közli, hogy etetés közben dugjam az orra alá az oxigént, mert 90 körül saturál.
Itt volt az a pont amikor nővérke meghallgathatta mi is nekem erről a véleményem...
Azt hiszem ezt nem kell részleteznem.
Szóval ez volt tegnap és ezért jöttem el korábban úgy, hogy nem maradtam ott fürdetni és etetni se. :S


Ma reggel is kissé rosszul indult a nap, mert etetés után úgy bealudt Gordon, hogy nem vett levegőt és elszürkült, de gyorsan levegőt fújtam be neki és már vissza is nyerte a színét. Ott volt a nővérke is , de háttal így nem gondolkodtam csak cselekedtem és utána szóltam neki, teljesen nyugodtan, hogy mi zajlik.
Most megtapasztaltam azt, hogy mennyire fontos a lélekjelenlét, ami meg is volt és ezért büszke vagyok magamra, de remélem nem lesz szükség rá többé...
Épp az ilyen alkalmak esetében jön jókor a légzés figyelő, persze ha nem épp a vállán büfizteti a gyereket az ember.
Ez sajna egy időben született gyereknél is előfordulhat.


Na, de egyébként zökkenő mentes volt a nap további része, szépen ettünk, büfiztünk, apa tornáztatott és fürdetett.
Fürdés után jól bekrémeztük a fejecskéjét, mert koszmós, így sapit is adtunk rá.




Nincsenek megjegyzések: