Elég gyakori probléma mostanság a Gordonnál, hogy elég sok kaját kibukik és már kezdtem megijedni, hogy bennem van a hiba. Végül is Gizi nővér rá világított, hogy ha nem büfizik, akkor kajástúl fordul a levegő a gyomrában és jön ki...
Na igen, de Gordont még sose hallottam büfizni, mikor ezt elpanaszoltam telefonon Emő-dédinek, azt mondta vessem a vállamra, mint egy krumplis zsákot. Ezt a következő etetésnél be is vetettem és be is jött, a deles és 15órási etetésnél nem volt bukás, csak büfizés, sőt a kaja felénél is beiktattunk egyet. Viszont este, mikor apa etette éppen jött volna a büfiztetés, de a róka gyorsabb volt egy másodperccel... szerencsére nem jött ki túl sok.
A büfiztetés viszont nagyon cuki dolog. :))
Ahogy ott szuszog és bloá-zik egyet zabálni való. Telnek a napok és egyre több mindent tudok meg Róla és egyre inkább érezhetem magam anyukának. :)
Az oxigén nélkül is csodásan szaturál. Nagyon büszke vagyok Rá!
Ma felvetettem a kérdést az ügyeletes Szende dokinéninek, hogy mégis mért megyünk mi a Péterfybe és mennyi időre számíthatunk.
Azt mondta, valójában nem kap olyan gyógyszereket amiket otthon ne kaphatna és mivel már az oxigén se kell neki, szerinte csak a mi érdekünkbe megyünk át, hogy megtanuljam a Vele kapcsolatos dolgokat és Ő is megtanuljon úgy enni, hogy hízik is. Ő egy hetet mondott még. Tehát ha minden igaz, remélhetőleg még ebben a hónapban haza megyünk! :)
Január 15. van ma, az első UH alapján, amit egyébként a születésekor figyelembe vettek, ma született volna Gordon.
És valójában most jutottunk el oda a fejlődésében, hogy olyan, mint egy újszülött és én ezt nagyon élvezem.
Kiabál ha éhes, dugdossa a nyelvét, ha kér még enni és édesen nézelődik, ha épp elégedett mindennel.
Nagyon-nagyon Szeretem Őt!
Ez a kép a mai apás etetés utáni elszenderedéskor készült, látható ahogy apa tele pakolta színes cukiságokkal a kabriót, hogy Gordon azt lássa:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése