2012. március 29., csütörtök

Margit kh. kontroll



Az éjjel aránylag jól telt, reggel fél 8-ig aludt Gordon. Reggeli után kb 10-kor elaludt és fél 1 körül kelt fel. Gyorsan öltöztünk, ettünk és indultunk a Margitba.
Kis várakozás után a doktornő behívott és első körben megultrahangozta Gordon fejét és mindent rendben talált.

Majd megvizsgálta a figyelmét, mozgását és csupa jókat mondott. Azt mondta, nagyon figyelmes baba és erős. Nem hiszi, hogy bármi gond lenne Vele a későbbiekben. :)

Május 14-én 10órára megyünk kontrollra vissza, de most nem hozzá, hanem a gyógytornászhoz, hogy Ő is megnézze. De most sem kaptunk feladatot, mert nem szükséges. :)
Haza felé megejtettük apával és babával hármasban az első közös vásárlásunkat a közeli Sparban. Hosszú sor volt, de 6 ember engedett maguk elé a kasszához. Le a kalappal előttük! :)
A korababás fórumon közzétettek egy felhívást:


Felhívás
Kedves Édesanyák, Édesapák, Nagymamák és Nagypapák!

A „Peter Cerny Alapítvány a Beteg koraszülöttek Gyógyításáért” 23 éves működése kapcsán 54 ezer koraszülött és újszülött szállításával segítette kis betegeinek gyógyulását. A száraz számok mögött olyan egyéni sorsok rejtőznek, amelyek megismerése erőt adhat a ma megszülető sorstársaik szüleinek.

Kérjük, enyhítsék szorongásaikat és küldjenek egy fénykép-párt azokról a rokonaikról, akik a megszületésük utáni nehéz helyzetükben a Peter Cerny Alapítvány koraszülött-mentőautóiban kerültek ellátásra – szállításra.

Az „Ilyen volt – Ilyen lett” fényképpárokat (esetleg történeteket is) név nélkül, de a születési és az aktuális testsúly megjelölésével szeretnénk feltenni az alapítvány honlapjára (www.pca.hu), így enyhítve mindazok szorongását, akik most járnak hasonló cipőben. Megmenekült – meggyógyult hozzátartozóik képei erőt adhatnak a sokszor már-már reményt vesztett sorstársaik számára.

Együtt-érző segítségüket köszöni
a Peter Cerny Alapítvány valamennyi dolgozója


És mivel rengetegszer utaztunk velük, és tudom, hogy mennyire fontos az anyukáknak a pozitív példa, így fontosnak tartottam, hogy elküldjem a Mi történetünket.
Emlékszem, hogy a PIC előtt állva a folyosón naponta ötször olvastuk el a falra kifüggesztett történeteket, már kívülről tudtam, de muszáj volt valamibe kapaszkodni!

Ez a képpár és történet ment el a Cerny alapítványhoz:

Terhességem 26.hetében elfolyt a magzatvizem és 6 óra alatt, normál úton megszületett a fiam, Gordon.
Mivel a szülést nem tudták vissza tartani, így a tüdőérlelőnek sem volt ideje hatni. Így Gordon gyenge pontja a tüdeje lett, 7 hétig volt lélegeztetőgépen.
Borzasztó 7 hét volt, hisz nagyon sok ideig úgy tűnt nem fog menni Neki gép nélkül az élet. Nagyon gyenge baba volt, az is felmerült, hogy a szíve feladja a szolgálatot. Végül többszöri próbálkozás után jöhetett a következő lépés a CPAP, majd a garatoxigén, már-már azt hittük fellélegezhetünk, mikor is
egy fertőzés miatt újra lélegeztetőgépre került 10 napra és újra kellett kezdeni elölről mindent, CPAP, garat- majd kabinoxigén.
Eközben mindkét szemén ROP III. lézeres szemműtétet kellett végezni.
A legnehezebb az volt, mikor 10napos korában újra kellett éleszteni és el kellett Tőle búcsúznunk, mert az orvosa azt mondta, csak a csoda segíthet rajta. És lám a csoda ,megtörtént!
Már azt hittük mehetünk a "hizlaldába", mikor kiderült, hogy a bal szeme bevérzett, így vitrectómiára van szükség. Mivel ezt mély altatásban végzik és lélegeztetőgépre teszik a műtét alatt, félő volt, hogy nehéz lesz leszedni a gépről, de ekkor végre minden simán ment.
Három hónap intenzív ellátás után, mehettünk a Péterfybe, majd onnan a Margit kórházba, ott apnoe miatt át a János kh.-ba, majd a vizsgálat komplettálására vissza a Margit kh.-ba, végül ROTA miatt a Bethesdába.
Nagyon-nagyon nehéz hónapok voltak, hónapokon át reggeltől estig -amennyit lehetett- mellette voltam és ez volt minden amit tehettem Érte, de hiszem, hogy ez jelentette Számára a mindent, ez adott Neki erőt az élethez! Az első perctől fogva bíztam Benne - még akkor is mikor búcsút vettem Tőle- , tudtam hogy egészségesen fogom hazahozni!
Majd 139 nap után végre haza hozhattuk a mi kis hősünket. :)
Édesanyák higgyetek! Egyszer a gyermeketekben, az élni akarásában, másodszor a tudományban, harmadszor pedig
a "Csodában" - amit nevezhetünk másnak is, ki, miben hisz...
 





És egy mai kép az én gyönyörű kisfiamról út közben:





2 megjegyzés:

Névtelen írta...

ez a történet megható volt
és a képek is a végén...hüpphüpp :)
(Fogár)

Timszike írta...

Ez csodaszep lett!