Dédi bébi taxiját, illetve magát dédit hívtuk segítségül a mission végrehajtásához.
8-kor rajtoltunk, 9-re beérkeztünk, bejelentkeztem, addig dédi fogta Gordont.
Mikor vissza mentem hozzájuk, hogy szóljak mehetünk fel a másodikra, dédi megjegyezte, hogy míg nem voltam ott, teljesen jól elvoltak, most meg elkezdett nyűglődni. (ez később lesz fontos)
tehát felmentünk, rögtön be is jutottunk.
Meztelenre vetkőzés után egy kis hallgatózás, pelusba kukkantás és készen is voltunk. Ennyi volt a kontroll.
Én pedig olyan ideges voltam, hogy mit fognak csinálni Vele, meg mit találnak ki, hogy nagyon...
4-6 hét múlva kontroll és akkor a here sérvét talán meg is mutatják egy sebésznek.
Kijöttünk, folyosón ettünk.
Majd irány a Tömő utcai szemészet.
Ott min. 10percet álltam sorba csak hogy felvegyék a gépbe, majd tök máshova irányítottak ahol teljesen feleslegesen eltöltöttünk 15percet, mire kiderült, hogy a hatodikon van a helyünk. Ott viszont minden ment mint a karikacsapás.
Csepegtettek, gordon pupillái meg szófogadóan tágultak.
Maka doktornő most is aranyos volt, mint mindig és megjegyezte, milyen nagy már Gordon. :)
Megnézte a szemecskéit és mindent rendben talált!
Április 17-én kell újból vissza mennünk és ha akkor is minden rendben lesz, akkor már ritkulhatnak a találkozások.
Megemlítettem Neki, hogy több orvos kételkedve fogadta, hogy Gordon lát a bal szemére, a vitrectomia műtét miatt. De megbeszéltük, hogy 10 éve még kételkedhettek volna, de a műtétet épp azért hajtották végre, hogy lásson! :)
Így megerősítést kaptam az elméletem illetően. :)
Ma házi orvos járt nálunk és végre dűlőre jutottunk a közgyógyot illetően.
Így jövő kedden hozza az orvosi javaslatot hozzá, amiben a tápszer is szerepelni fog. :) Remélem elfogadják.
Megbeszéltük, hogy ugyanekkor megkapja Gordon a két hónaposoknak szóló, két szurit a combikába.
És kaptunk egy rakat receptet, többek között lázcsillapítóról.
Én mentem el kiváltani a receptet, Gordon addig apukájával volt.
Mikor haza jöttem, apuka pont azt jegyezte meg, mint tegnap dédi, hogy tök jól elvoltak, de ahogy meghallotta a hangom nyűglődni kezdett.
Mikor kihozta a konyhába ahol látott, teljesen megnyugodott.
Nagyon jól esett ez, hisz ez egy jelzés a részéről, hogy tudja ki vagyok és fontos vagyok Neki! :)
Az én mosolygós kisfiam anyukája! :))
Mama meglátogatott minket ma délután és Ő is láthatta mosolyogni Gordont és megnézte, ahogy a fia tisztába teszi, majd megeteti az unokáját. :)
Mai súly: 3530 gramm
Gordon ma 5 hónapos!
Isten éltessen kisfiam!
Ma találtam a neten egy bejegyzést, amit bemásolok ide, mert nagyon tetszik:
- Párbeszéd Istennel:
ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?
ISTEN: Természetesen.
ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...
ISTEN: Ígérem.
ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?
ISTEN: Ezt hogy érted?
ÉN: Hát, reggel elaludtam.
ISTEN: Igen...
... ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.
ISTEN: Aha...
ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett.
ISTEN: És?
ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...
ISTEN: Értem.
ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni.
Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon?
ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt.
ÉN: (szégyenkezve) Áh...
ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki beléd hajtott volna.
ÉN: (megalázkodva) Ó...
ISTEN: Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.
ÉN: (zavarban) Aha...
ISTEN:A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tőle.
ÉN: Értem, Uram.
ISTEN:Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.
ÉN: Úgy sajnálom, Uram...
ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.
ÉN: Bízni fogok benned, Uram!
ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne.
ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.
ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel.
Imádott Kisfiam!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése