19. hét, avagy végre ITTHON! :)))))

Annyira jellemző, hogy mikor az ember sokat készül valamire, tuti, h nem úgy sül el. :)


Na, de kezdem ott ahol befejeztem...


Kedden dél körül kiderült, hogy nincs húgúti fertőzés, de kapaszkodjak meg, mert át fognak szállítani minket a László kórházba.
Mégpedig azért, mert ROTA vírusa van Gordonnak és mivel ez ultra fertőző, el kell különíteni.
5 perc se telt el, mikor is kiderült, h a Lászlóban nem fogadnak.
A szobában ahol Gordon feküdt még egy kisfiú volt és Őt jobb híjján levitték a sebészetre, nehogy elkapja a nyavajánkat.
Végül a 3. és utolsó verzió az lett, hogy az egyetlen mama-baba szobából kitessékelték a C kategóriás anukát és gyermekét majd Mi költöztünk be. Hozzá teszem onnan tól kezdve még köszönni se nagyon akart e bizonyos anyuka...
Na, de ez a szoba kb. 5nm, ablakot nem lehet nyitni és mivel sarkon van, hideg és párás.
Hősugárzót bevetettük, hogy legalább fürdésnél ne fázzon meg, de a párával nem lehet mit kezdeni. Ajtót nem nyithattam, mert a közösségi térbe nyílik.
A wc a folyosón van, ahol az ambuláns rendelés folyik és csak a nővérke tud kiengedni, mert távirányítású ajtó különíti el az osztályt. A lényeg, h nyugodtan még wc-zni sem lehet, mert mindenki tudja, ha kimentél és a folyosóra minden kihallatszik.
Ezek voltak a körülmények, de meg kell jegyeznem, hogy kér doktornő foglalkozott velünk és mindketten fantasztikusan kedvesek és profik.


A ROTA-ról annyit, hogy Gordon lényegében csak a fosós tüneteket produkálta, se hányás, se láz nem volt (ezt le is kopognám), csak egy napig volt étvágytalanság és ez a szaturáció ejtegetés két napig. 
A légzőközpont éretlensége magyarázza a légzés leállását. Ritkán más szervek betegsége okozza az apnoet, pl. a mi esetünkben a Rota.

Tegnap a doktornők megbeszélték egymással, hogy fantasztikus , hogy Gordon ennyivel megússza ezt a vírust és hétvégén még nem is , de jövőhéten haza mehetünk.

És a tegnapi nap folyamán csak gyűltek és gyűltek a tüdőgyulladásos, felső légúti betegségben szenvedő gyerekek az osztályon. Mire estére megérett bennem a döntés, hogy ha törik, ha szakad én ma haza hozom a gyerekemet mielőtt még elkap valami durvább dolgot.

És itthon vagyunk! :)))

Hogy mit érzek most?
Rendkívüli fáradtságot... az elmúlt 19. hét nagyon-nagyon nehéz volt. Tele félelemmel és aggódással. 


Ez úton is szeretném megköszönni a kettes női PIC orvosainak és nővéreinek, hogy minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy ma ezeket a sorokat leírhattam!!


Külön köszönjük Szende doktornőnek, hogy Gordon születésénél a legcsodálatosabb dolgot hajtotta végre: megmentette a kisfiúnk életét!


És természetesen ezer hála Takács doktor úrnak, hogy hónapokon át a legjobb tudása szerint kezelte Gordont, aminek köszönhetően egy egészséges gyermek szülei lehetünk!!!

Gordon és szülei...