Délelőtt fél 12-re mehettem be Gordonhoz először és már nem volt maszkocskája! :)
Nagyon boldog voltam, etettem és annyira édesen nézelődött. Néha köhögött, aztán egyre durvábban kezdett el köhögni, majd hapcizni is.
Végül annyira köhögött már, hogy 2 órával az étkezés után vissza jött egy kis kaja is. Szegénykém nem nagyon nyugodott. Majd megint ettünk és abból is vissza jött egy kicsi a köhögés miatt.
Dokinéni így inhalátorral küldött be neki valami gyógyszert, ami után még egy kicsit köhögött, majd elaludt. Aztán fél 5-kor felébredt és "kommunikálni" akart. Egy órán keresztül szemeztünk , beszélgettünk és nézelődtünk. Mindezt köhögés nélkül. Nagyon boldog voltam... még el is pityeredtem amikor perceken keresztül nézett mélyen a szemembe a gyönyörű barna szemeivel!
Csodálatos érzés volt! Mondtam Neki, hogy én vagyok az anyukája, szóval bemutatkoztam ha már így megnézett magának. :D
A nagy vizitkor nem küldtek ki és ezt mondta a dokinéni a fődokinak:
- Őt várják vissza a Margitba, az anyukája meg befekszik hétvégére, mert még sose voltak együtt.
Nos, nem akarom elkiabálni, de ez nekem azt sugallta, hogy ha minden jól megy hétfőn Gordon vissza kerül a Margitba. És ha ez tényleg így van és a sevenaletta is ürül, akkor lehet, hogy jövő pénteken haza jövünk...
Persze csak ha nem jön közbe valami. Remélem ez a köhögés hapcizás nem komoly dolog... :S
És hetek után végre találtam én is egy kis kakit a pelusban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése