9.hét

Ma a 9. hétbe léptem életem első kisbabájával a pocakomban. És ennek örömére úgy döntöttem blogot indítok, h mind a gyermekem, mind a családom és persze én is akár évek múltán vissza olvashassuk, hogy teltek ezek a hetek, hónapok és úgy tervezem évek... Vagyis nem csak a babavárás örömeit szeretném rögzíteni, hanem megszületendő gyermekem fejlődését is.


Akkor blog indítás gyanánt illik leírnom, hogy jutottunk el a 9. hétig.


2010 júniusa óta vártuk a csodát, hogy végre valaki beköltözik a pocakomba, de elég sokáig kellett várnunk, hisz csak 2011 május 10-én lett pozitív az első teszt. A sok negatív teszt után el sem akartam hinni, h tényleg ott az a második csík. Sőt, már a kuka mellett álltam , de még a fény felé fordítottam a tesztet kidobás előtt és ott volt. Azt hittem rosszul látok, dörzsöltem a szemem, hisz nagyon álmos voltam és csak azért keltem fel olyan korán , még félálomba tesztet csinálni, mert azt álmodtam, h pozitívat teszteltem. :DDD Szóval ott volt! Lacim épp a kertben volt és sírva rohantam ki :
- Laci, Laci!
- Mi van??? :-O
- Ott a második csík!
- Hol?
- Hát a teszten!
- Akkor ne sírj! :)
- DE OLYAN HALVÁNY!
- Mindjárt megyek és megnézem.
Jött megnézte és ott volt... Majd másnap is csináltam egyet, ami sokkal határozottabban csíkollott! :DDD

Május 16-án elmentünk a dokibához is, ahol az UH-on láttunk egy 8mm-es babaházat:

Majd Június 2-án már láttuk a csodaszép 14mm-es babánkat és a szívhangot is hallottuk! Határtalanul boldog voltam... azt hiszem aznap 2cm.el a föld felett lebegtem. :D

Ekkor volt 7+5 napos, szóval mára már óriásit nőhetett! :)
Enyhe állandó hányinger a jellemző, ami időnként, főleg ha éhes vagyok fokozódik, de nem nevezném elviselhetetlennek a dolgot, de azért remélem, h a 12. hét után már ennyi se lesz. :D Cici fáj, szóval tiltott zóna! :D