Ma is okosabbak lettünk

Délelőtt megszereztük  a kora terhességi vérvétel eredményét, ami lényegében jónak mondható, csak 3 tizedes eltérés van egy két helyen, de az semmi. :) Majd megejtettük az EKG és belgyógyászati vizsgálatot is, ahol szintén mindent rendben találtak. Mondjuk a belgyógyászati vizsgálat abból állt, h meghallgattak elölről, hátulról és veséken vágott a doktornő és hát kielemezte a fent említett eredményeket. :)


Mivel az Önkormányzat közelében jártunk, mondtam Lacimnak, h kérdezzünk már rá arra a dologra, hogy mi is szükségeltetik egy apasági nyilatkozat tételhez, mert a neten vagy 20 féle verziót olvastam és az egyik nagyobb hülyeségnek tűnt, mint a másik. Szóval első kézből tudtuk meg, hogy mindössze ennyi szükséges:
- Kismama könyv (megvan)
- Orvosi igazolás a terhesség tényéről (ezen szerepelnie kell a teherbeesés időpontjának és a születés várható időpontjának, ezt a legközelebbi orvoslátogatáskor beszerzem)
- Záradékolt házassági anyakönyvi kivonat (már amennyiben volt férjnél az anyuka előtte és hát én voltam és meg is van erről ez a bizonyos papírom)
- Anyuci és Apuci érvényes személyigazolványa és lakcímkártyája (megvan)
És ezt abban a kerületben kell kikérni amelyik kerületi kórházban szülni fog anyuci.
Külön rákérdeztem, h ennek a nyilatkozat tételnek van-e meghatározott időpontja, mert hát olyat is olvastam, h csak a szülés előtt 3 héttel adják ki és azt mondta a hölgy, hogy amennyiben a szükséges papírok megvannak akkor lehet a nyilatkozatot megtenni. 
Szóval az, hogy bonyolultabb, mint egy esküvő, az egy baromság és ezt azok találták ki, aki nem tudták másképp meggyőzni a párjukat, hogy vegye el őket. :DDDD


ma kis G elvileg: 52 mm

Sírás és "kis G" története

Már napok óta van, hogy nagyon könnyen elpityeredem egy-egy megható történeten. Előtte is képes voltam, de most még hamarabb. Tegnap, vagyis ma hajnalban pedig rendesen zokogtam... Lacim félálomba meg is kérdezte, hogy miért sírok:
- Miért sírsz?
- Nem tudoohoohooom! 
- Ja, akkor jó.
és hát aludt volna tovább, amikor is még nagyobb zokogásba törtem ki, hogy hát ha már nem is tudom, h mi az oka a sírásomnak, akkor nem is érdemlek vigasztalást??? Na de ekkor se történt semmi úgyhogy cselekednem kellett a saját érdekemben és magamra húztam Laci kezét, utalva rá, h ölelgessé má meg! Na és akkor mikor jó szorosan megölelt, enyhült a sírás és erre rájött Lacim is, így egyre szorosabban ölelt. :))) Minden estre ez bevált, mert elmúlt a zokogás. Aztán kiveséztük, h biztos a hormonok. Hát mi más?? Nem szokás, - pláne nem nálam - csak úgy, ok nélkül zokogásba kitörni az éjszaka közepén. Szóval ezt is megértük, hogy "kis G" bolondot csinál anyából. :)))


Egyébként nem akartam említeni, de mivel valahogy csak nevezni kell a gyereket, ahogy fentebb is írtam, nálam jelenleg a "kis G" posztot tölti be. Az oka: fiú esetén Gordon, lány esetén a Gerda nevet gondoltam ki neki. :) Az első és legfontosabb szempont mindkét nem esetében, hogy nem szerepelhet a top 100-as listán! Csak és kizárólag ritkán adott nevek jöhetnek szóba!
Mért Gordon:
1. Mert május 10-én van a névnapja és akkor lett pozitív a tesztem is.
2. Jelentése: nagy domb, vagyis az én keresztnevemre utal, amiből úgyse jut szegénynek... na de íííííííígy... már igenn! :) :p
Mért Gerda:
1. Mert rövid.
2. Határozott nőt takar.
3. És nem "picsás" . :D
Azt persze ne is említsük, h Lacim még nem bólintott rá igazán egyikre sem... Gordonra még csak-csak vevő, de a László az amit minden erejével propagál, hozzáteszem nálam teljesen reménytelenül! :) Gerda meg  "mert csak" alapon nem tetszik neki, de persze nem dobott be még jobbat. :) 
Amúgy szerintem, ha már meg lesz a neme kis G-nek, akkor fog majd igazán a nevek mellett vagy ellen kiállni.
Durva, de már most azon izgulok, hogy mi van ha fiú és míg én a szülőágyon fekszem ő lezsírozza, h László legyen... áááááááááááááááááááááááááááááááááá


Na, hát azt még nem is meséltem, hogy kis G-nek már van altató dala, amit énekelgetek neki és ha megszületik és meghallja, majd emlékezni fog rá és majd jól megnyugszik tőle!

Ez az amit tanulgatok kis G-vel, de ha nem szól közben ez a szám, akkor általában elfelejtem a dallamot és hát még a szöveget sem sikerült elsajátítanom. :DD


Sokat gondolkoztam rajta, h feltegyem-e a pocak fotómat is, ami készült rólam, de mivel ez a blog kis G-nek is szól, hát nem fogok ebből presztízs kérdést csinálni és felteszem:

Ciki vagy sem ekkora volt már 9hetes2naposan a hasam, és hát tudjuk, h nem a gyerektől... de nem is ér azt nézni, honnan indultam csak azt, hogy mekkorát nőtt kb. 2 hét alatt. :P


kis G ma elvileg: 47mm :))

11. hét

És eljött ez az idő is, immár 11 hetesek lettünk! Már csak egy hét és a 2. trimeszterbe lépünk, tényleg rohan az idő. :)

Nos amiről még talán nem írtam, de már nagyon régóta zavar az a kutya jó szaglásom... Megőrülök bizonyos szagoktól, sőt! van, hogy a saját bőröm illata is zavar és naponta többször lezuhanyzok, hogy a friss tusfürdő illatát érezzem. Szerencsére Lacim bőrét bírom, bár nem tudom melyik a szerencsésebb, hisz mégiscsak magammal töltök 24 órát!?  :DDD

Tegnap előtt óta már úgy érzem, h a baba jelez, ha előre hajolok, összekuporodok, vagy bármi olyan tevékenységet végzek, amivel az életterét szűkítem. Nem tudom leírni mit érzek, de érzem, h nem tetszik neki. Így a kedvenc olvasó, pihiző pózom, a hason fekvés is kilőve. Lacim sokat van távol a napokban és említettem neki, h nem tetszik a babának az előre hajlás és annyira édes volt, mert rendre utasított, hogy hát akkor ne csináljak ilyeneket és felajánlotta, hogy akkor majd ő levágja a lábkörmeimet, ha haza jön. 


És néha olyan fura nagyon enyhe belső hullámzást vagy mit érzek alul a hasamban, bár ezt csak abszolút nyugalmi helyzetben szoktam időnként érezni.

És aminek annyira nem örülök, h tegnap előtt óta ismét vissza állt az enyhe állandó hányinger, de tényleg csak nagyon enyhe... bár a tegnapi ebédet nem tudtam befejezni, mert úgy tartottam "biztonságosabbnak" Vuk szempontjából. :) De tényleg nem zavaró, elviselhető! ;)

Ha minden igaz ma 44mm-es a babánk! :)

És kb. így nézhet ki:

Annyira jó érzés, hogy a 11. hétbe lépve már minden kis animáció, pl. a vonalzó itt fent baloldalon vagy a kis méhben lebegő baba a vonalzó alatt, mára már emberinek mutatja a babát, szép hosszú lábakkal. :))


Tegnap megnéztem az Élet az anyaméhben című dokumentum film első és második részét. Mondanom sem kell, hogy amikor a baba megszületett a végén, elsírtam magam. Először nem tudtam eldönteni, hogy az anya fájdalmaival éreztem együtt vagy a baba megszületése miatt, de azt hiszem az utóbbi hatott meg. :) 2x45 perc, de megéri végig nézni, fantasztikus! Így terhesen meg pláne! :))

Az áhított kismama könyv

Ma elmentem a védőnőhöz. Több, mint egy órát voltam ott. Ki kellett töltenie egy csomó papírt és elmondott sok mindent, például azt is, h jót tesz az úszás!
 Így este, mikor lement a tűzforró nap bemerészkedtem a medencébe. :) Igaz, h az úszás ebben a medencében nem igazán kivitelezhető, de éreztem, h jól esik a hullámzás a pocimnak. :D És azért két karcsapásnyit lehet úszni sarokból sarokba! :D 
Mivel pár napja feszül a hasam és szurkál, MagneB6-ot javasolt 3x2-t és nyugalmat. Mivel több, mint egy hete gyerekcsőszködöm, a nyugalom nem volt biztosított számomra, de holnap délután véget ér ezen jellegű feladatom és végre pihenhetek.
Tegnap délután még a savam is a számban kötött ki mikor lehajoltam valamiért... rohantam a wc-re, hogy Hopp Jön Vuk, de a felegyenesedés hatására vissza csúszott minden oda ahova való. :) Szóval továbbra is rosszullétmentes kismama vagyok a hasi feszüléstől és a cici fájdalomtól eltekintve. :)


Találtam egy táblázatot ami megmutatja, h adott napon mekkora a baba a pocimban és mivel a legutóbbi UH napján 29mm volt és 9+6 hetes és a táblázat is ezt az adatot adta meg, úgy gondolom, h vehetem irányadónak. 
Így a mai napon a babám elvileg: 39 mm!!! :)))


Az áhított kismama könyvről annyit, h csúnya fehér és apró betűkkel van rá írva, h várandósok kis könyve, vagy mi... Még arra se vettem a fáradtságot, h jobban szemügyre vegyem, mert semmi kismamis nincs benne. Egy baba vagy egy UH fotó igazán lehetne a borítóján... :s 
De jól becsomagoltam, mint a suliban a füzetet szokták! :)  


Előtte:

Utána:

Ez itt nem a reklám helye, de olyan cuki ez a baba! :D
És az sem elhanyagolandó szempont, h így nem vész el a többi fehér orvosi papír között a mappában!

Kaptam egy rakás babavárós szóróanyagot, egy-kettő még tetszik is. :)


Legközelebbi programunk szerdán elmenni a vérvétel eredményéért, és ha van hely még aznap elintézni az EKG-t és  belgyógyászatot. 

Vérvétel és felkészítés

Ma reggel 6:50 perckor Lacim és én álltunk az egészségház bejáratánál és vártuk, h beengedjenek. Majd 7 órakor megnyílt az ajtó és beözönlöttünk, kb mindenki vérvételre. Szóval voltak vagy 20-an előttünk, de leadtam a pisit és sorra kerültem én is a terhességem első vérvétele kapcsán. Aztán rohantunk haza, mert nagyon nyűgös voltam a korai keléstől és attól, h nem vehettem étket a számba a felkelés után rögtön. Haza értünk és én bebújtam az ágyba, hogy kialudjam a nyűgösséget, persze előtte ettem! Lacim  féle szendót!  :)


16:30-ra pedig szülésfelkészítő tanfolyamra voltunk hivatalosak. Lacim oda is elkísért és végig hallgattuk a gátmetszés, a császármetszés és a különféle fájdalom csillapító módszereket. Lacim időnként hol zavarában, hol kínjában röhögcsélt, és mint egy gyerekre rá kellett szólnom, h fejezze be. :D Elhangzott az is, h nem javasolják, hogy apuci  premier plán nézze végig a szülést, mert hát kapcsolatok mentek rá erre. Aztán amikor kijöttünk Lacim csalódottan közölte, h ő pedig videót akart készíteni... premier plán! :D Én már eddig is úgy gondoltam, h elég ha a fejemnél van, fogja a kezem és úgy vesz részt, nem is tudtam, h ilyen tervei vannak. :DDD Aztán lehet, h csak viccelt. Nála sose lehet tudni. :DD De így szeretem! Nagyon!!!

10.hét

Íme a tanúbizonyság, hogy nem tudom átaludni az éjszakát.... 11körül kidőltem és nem rég felkeltem (02:30). :s
Mindenesetre, ha még csak 2,5 órája is, de betöltöttük a 10. hetet! :D WOW! :DDD
Ennek alkalmából megosztottam a blogot a leendő nagypapával,nagymamával,dédivel és "ükivel". Mindezt oly módon, h elküldtem nekik az oldal linkjét. Remélem olvasgatni fogják a blogot, így szinte első kézből értesülhetnek a Velünk történt dolgokról.
Az elmúlt 1 hét:
Annyi változott, h már egyáltalán nincs hányingerem, kicsi se! Hurrá!! :)
És a délutáni, ebéd utáni alvások is szimpla sziesztává szelídültek. Szóval nem alszok se nappal, se éjjel. :DD
És ha már nincs egy normális UH képem , de el szeretnénk képzelni mégis milyen lehetsz, hát kb ilyen:

Azt hiszem elmondhatom, hogy csoda szép óriási baba lettél! :)
Még, hogy ha ez a kép túlságosan is a nyers valóságot illusztrálja. :p


Most már eljutottam odáig, hogy nem csak tudom, hogy benne vagy a pocakomban, hanem érzem, hogy szeretlek! :))

Új hely, új dokibá

Ma 9:15-re volt időpontunk az sztk-ba.Meglepően, szinte pontosan hívtak be. Először egy cuki asszisztens nővel találkoztam (doki sehol), aki felvette az anamnézist. Majd mondta, h menjek ki és ugyanazzal a sorszámmal hívni fog a dokibá. Így is történt és megtörtént az UH is. A doki nagyon óvatos volt, alig érzetem a hüvelyi Uh-t. Viszont nagyon elkeseredtem, mert ott fekve alig láttam valamit az amúgy is elég tré felbontású és kicsi képernyőből. Szerencsére Lacim bejött így a telóval csinált képet, de szarból várat nem lehet...

Szóval nem láttam az elvileg már rúg-kapálni tudó babámat mocorogni, de megtudtam, h 29 mm. :D
Az eleinte valamiért fapofa dokibá a végére ari lett és sokat beszélt, csupa fontos infót mondott el. Majd visszakerültem a cuki asszisztensnőhöz, aki ugyanúgy elmondott mindent, h mikor hova kell mennem és mindehhez megkaptam az összes szükséges papírt. Így hétfőn megyek kora terhességi vérételre és ha megvan az eredmény akkor EKG, meg belgyógyászat és majd valamikor fogászat, majd csütörtökön 12:30-ra védőnőhöz és Július 6-án 9:30-ra nyaki redő UH-ra, majd ha ott végeztem egy emelettel lejjebb vérvételre a kombinált teszt részeként, ennek eredménye 2 hét után lesz meg és akkor kell visszamennem dokibához az összes eredménnyel. Bár mondta, hogy ha sok a csillag az első vérvétel eredményén akkor menjek előbb vissza. Elmagyarázta, hogy kell leépítenem az insulin resistenciára szedett gyógyszerem a 12.hét után. Szóval egy csomó vizsgálat áll előttem, de a Július 6-át várom nagyon, amikor remélhetőleg tök szuperül láthatom a babámat. :D

Döntés

Nos Lacimmal átrágtuk az orvos-kórház témát... Imádom az orvosomat, hisz neki köszönhetem, h teherbe estem, de mivel a ház félkész és fél évünk van befejezni, anyagi megfontolásból váltanunk kell. A kórház miatt azért, mert fizetni kell az EDA-ért, az orvos miatt azért, mert nem győzzük a terhesgondozást fizetni...
Így pénteken elmegyek egy "SZTK"-ba, egy dokihoz akiről nagyon jókat olvastam a neten. Igaz, h ügyeletesnél fogok szülni, de mégis remélem, h a maradék cirka 6 hónap alatt nála jó kezekben leszek. Nem örülök, h anyagi okok miatt így kell döntenünk, de az, h legyen egy gyerekszoba ahova a gyerek beköltözzön fontosabb! Sokan nem engedhetik meg maguknak a magándokit, hát most én is beállok a sorba. 
Szóval péntek 9:15-re megyek. Kíváncsi vagyok milyen körülmények várnak rám és, hogy van e UH és ha igen, akkor kapok e képet... mindenesetre viszek fotoaparátot. :D

Alvás

Mikor megtudtam, h babát várok, természetesnek tartottam, h nem tudok aludni,hisz minden gondolatom körülötte forgott és hajnali 1-ig bújtam a netet infók után kutatva. De ennek 1 hónapja és az egy hónap alatt kb 2x ha végig aludtam az éjszakát. Minimum 1x mindig felkelek, általában 4-5 óra körül. Mindig kimegyek wc-re, mert ha már felkel az ember akkor értelme is legyen, de nem sok értelme van, a végén kiderül. 
No persze a délutáni alvásokkal nincs gond, ebéd után vagy délután majdnem minden nap kidőlök. De a felkelést nem szeretem, olyan furi utána a közérzetem. No persze, ha nem alszok délután, abban bízva, h majd végig alszom az éjszakát, nem érek vele semmit. 


Szóval így alszunk mi mostanában, kincsemmel a pocakban. :)

9.hét

Ma a 9. hétbe léptem életem első kisbabájával a pocakomban. És ennek örömére úgy döntöttem blogot indítok, h mind a gyermekem, mind a családom és persze én is akár évek múltán vissza olvashassuk, hogy teltek ezek a hetek, hónapok és úgy tervezem évek... Vagyis nem csak a babavárás örömeit szeretném rögzíteni, hanem megszületendő gyermekem fejlődését is.


Akkor blog indítás gyanánt illik leírnom, hogy jutottunk el a 9. hétig.


2010 júniusa óta vártuk a csodát, hogy végre valaki beköltözik a pocakomba, de elég sokáig kellett várnunk, hisz csak 2011 május 10-én lett pozitív az első teszt. A sok negatív teszt után el sem akartam hinni, h tényleg ott az a második csík. Sőt, már a kuka mellett álltam , de még a fény felé fordítottam a tesztet kidobás előtt és ott volt. Azt hittem rosszul látok, dörzsöltem a szemem, hisz nagyon álmos voltam és csak azért keltem fel olyan korán , még félálomba tesztet csinálni, mert azt álmodtam, h pozitívat teszteltem. :DDD Szóval ott volt! Lacim épp a kertben volt és sírva rohantam ki :
- Laci, Laci!
- Mi van??? :-O
- Ott a második csík!
- Hol?
- Hát a teszten!
- Akkor ne sírj! :)
- DE OLYAN HALVÁNY!
- Mindjárt megyek és megnézem.
Jött megnézte és ott volt... Majd másnap is csináltam egyet, ami sokkal határozottabban csíkollott! :DDD

Május 16-án elmentünk a dokibához is, ahol az UH-on láttunk egy 8mm-es babaházat:

Majd Június 2-án már láttuk a csodaszép 14mm-es babánkat és a szívhangot is hallottuk! Határtalanul boldog voltam... azt hiszem aznap 2cm.el a föld felett lebegtem. :D

Ekkor volt 7+5 napos, szóval mára már óriásit nőhetett! :)
Enyhe állandó hányinger a jellemző, ami időnként, főleg ha éhes vagyok fokozódik, de nem nevezném elviselhetetlennek a dolgot, de azért remélem, h a 12. hét után már ennyi se lesz. :D Cici fáj, szóval tiltott zóna! :D