Bölcsődal

Tegnap anyák napja volt. :)
Életem első anyák napja, ahol én is anyuka vagyok. 
Délelőtt  vártuk apát, hogy haza jöjjön az éjszakai melóból, majd egy jó kis ebéd után elmentünk Mamihoz.
Ilyenkor az szokott lenni, hogy én felöltöztetem Gordont és apuci kiviszi az autóba én meg viszem utánuk amire szüksége lehet Gordonnak(pelenkázós táska stb) és aztán indulhatunk. Tegnap háromszor indultam ki a kocsihoz, közben Gina is kiment, szóval kész káosz lett az indulás, de nagy nehezen elindultunk.
fél2 körül értünk Mamihoz és 5körül indultunk Mamához is, ahol este 7-ig voltunk. Haza jöttünk átmentünk dédihez és ükihez is.
Mindenki kapott egy kis apróságot Gordontól anyáknapja alkalmából. Mégpedig egy sógyurmából készített jobb kéz és láb lenyomatot, amit fehérrel, majd csillámmal fújtam le. Szerdán csináltuk Gordonnal, és talán még élvezte is a tapicskolást kb. a feléig. :)


Este,mikor már Gordon aludt, egy rossz érzés fogott el... mégpedig, hogy nagyon jó, hogy mindenkire gondoltunk, de rám bizony az első anyáknapos anyukára senki nem gondolt... :(


Végül megjegyzéseket kezdtem el tenni, kissé szemrehányás szerűen apának a dologgal kapcsolatban, mikor is közölte, hogy hát amikor indultunk Ők készültek rá, hogy meglepjenek, de a fent említett okokból nem jött össze a dolog.
Elmondta, hogy mikor kivitte Gordont a kocsihoz, egy orgonaágacskát adott a kezébe és azzal vártak rám, de nem jöttem, majd a kutya, stb...
Elbőgtem magam, mert szinte láttam magam előtt az én kis babámat ahogy fogja a maga módján az orgonát és vár rám, és talán sírtam azért is, mert lemaradtam róla.
Apa nem hagyta annyiban a dolgot és kivitt a kocsihoz, hogy alátámassza a történetét és megkeresse az akkor már fonnyadozó orgonát, ami most a konyha ablakomban egy kis vízben áll... :))))


Ma pedig első alkalommal megnéztük azt a bölcsődal nevezetű foglalkozást.
Apa csinált egy azaz egy darab képet, ami nem nagyon tükrözi az egy óra eseményeit, de megpróbálom leírni. :)


Először is volt egy néni aki furulyázott (ez nagyon bejött a fiamnak), majd egy bohócot húzott a kezére és a már rutinos anyukákkal együtt énekelve minden gyerekhez egyesével oda bábozott és énekelve köszöntötte a gyerekeket, akiknek a maguk módján vissza "kellett" köszönniük.
Majd egy maszkabál nevezetű zenére körbe körbe táncoltunk babákkal a kezünkben. Aztán Ide-Oda köszönős éneklés is volt ahol egy-egy baba felé kellet fordulni, hol ide, hol oda és lehetett egymást simizni. :)
Majd előkerültek az óriás labdák, amire hason ráfektettük a gyerkőcöket és hol lassan, hol gyorsan, hol előre-vissza, hol körbe-körbe dülöngettük őket (ez nagyon tetszett, mert nagyon szépen késztette Gordont, hogy tartsa a nyakát, így egy ilyen labda beszerzése már folyamatban is van.) Persze mindeközben valami hajós dalt énekeltek , ja és mindezt tükör előtt csináltuk!
Aztán sorban ültünk és az egyik vezető jobbról, egy másik balról különböző hangszerekkel keltette fel a babák figyelmet (Gordonét elég nagy sikerrel).
Aztán én kaptam egy kis csörgőt a kezembe (erről készült kép), amivel szinten egy ének alapján hol itt csörgettem, hol ott, a többiekhez pedig színes csörgős labdákat guritgattak.
A legvégén pedig meggyújtottak egy gyertyát ami nagyon felkeltette Gordon figyelmét és énekelve ide oda mozgatta a néni és azt követték a tekintetükkel, majd a végén el kellett fújni, és volt egy-két baba aki nagyon cukin pfujt. :)


Összességében tetszett a dolog, csak furi volt, hogy mindenki nagyon jól tudta a dalok én meg ott vigyorogtam, mint a vadalma. :)))