25.hét

Azt hiszem eljött az a pont amikor már bizonyos dolgok nehezen mennek... pl a zokni felhúzása. :)
A hasam már ilyen -olyan pózban útban van, fáj, nem jó, nem kényelmes stb...
És eljött az ősz is. :) Már nincs az a meleg, így jobban fel kell öltözni és hiába nyúlok a megszokott kényelmes cuccaimhoz, bizony azok már nem kényelmesek. :)
Óriás pocit növesztettünk a fiammal közösen. :D

Már érzem ha mocorog, szinte rendszeresen, de rúgások helyett inkább olyan nyújtózkodásokat érzek. Apuci is szokta tapizni a hasam egy kis mocorgás reményében. :) Már nagyjából tudom mikor van ébren és mikor alszik. :) Annyira cuki. Ő a Mi fiúnk! :D


Tegnap voltunk apával szülés felkészítőn(én előtte még tornázni is voltam) ahol filmvetítés volt. Persze levetítették ahogy egy kisbaba kibújik az anyucikájából. Nagyon megható volt, de tegyük hozzá, hogy abban az esetben nem alkalmaztak gátmetszést, szóval nem volt teljes körű a dolog. :P
Apa nem viselte túl jól a látottakat, így továbbra is azon az állásponton van, hogy Ő a fejemnél ácsorogva tartja majd bennem a lelket. Már mondogattam is Neki, hogy nem ám okosságokat várok tőle, mint általában a pasik szoktak bizonyos helyzetekben mondani. Tehát nem probléma megoldás lesz a feladata, hanem "lelkitámaszozás". Kérdezte, h ez alatt mit értek és mondtam, h majd valami olyasmit kell mondani, h már nem tart soká, de nem azt, hogy Te akartad, meg ilyenek. :DP Mert simán kinézem belőle, h zavarában vagy kínjában képes lenne ilyet mondani. :DDD


A videóra visszatérve, nagyon emlékezetes volt az, amikor a baba feje búbja kint volt és az anyukája kezét oda tették, hogy megsimizze, majd még egy nyomás és kint volt a feje, majd a kis teste. Tényleg egy csoda. :)
Azt mondták a vajúdási idő 10-12 óra... Én biztos vagyok benne, hogy nálam ez sokkal rövidebb ideig fog tartani és pikk-pakk túl leszünk rajta. :P


A héten különösebb tünetem nem volt, inkább csak hasfájdogálás, de semmi különös. Meg nagyon fáradtnak érzem magam mindig, pedig elvileg ebben az időben még nem kéne ezt éreznem, de mégis...
Még 2 hét van a 2. trimeszterből, szóval addig fittnek kellene lennem. 
Úgy tervezem, hogy októberben még eljárok dolgozni, de a novembert már nem vállalom be. Sőt remélem, h akkor már az új otthonunk szépítésével és a fiam várásával töltöm a napjaimat. :)

Gordon gerincoszlopa szépen alakul, akárcsak a tüdő fő erei. Felnyílnak az orrcimpái. Ujjlenyomata már a végleges, csontjai viszont még mindig csak keményednek, keményednek. 

Don most fejleszti ízérzékelő bimbóit, azaz már most eldől, hogy édesszájú lesz vagy sem. Most már 34-38 centi hosszú és háromnegyed kiló.