Hétfőn elmentünk a szokásos csípő ultrahangra kontrollra. akkor kezdődött minden. Az UH után közölte a doki, hogy a combcsont majdnem a helyén van, de a vápa (ebbe illeszkedik a combcsont) annyira fejletlen, hogy ezzel már úgyse tudjuk elkerülni a műtétet. Azt hajtogatta, hogy ha úgyis műteni kell, akkor ne korlátozzuk Gordont a mozgásfejlődésben, nem kell a kengyel, de mégis vissza rakta rá. Abban a pillanatban fel sem fogtam a dolog súlyosságát, csak arra gondoltam, ,majd ezen is túl leszünk és akkor ez a hülye kengyel se kell. Persze hazafelé tartva csak eleredtek a könnyeim...
Mikor hazaértünk levettem a kengyelt és a polcra vetettem. Teljesen el voltam keseredve és én is úgy gondoltam , hogy a műtétig legyen szabadon.
Csütörtökre hívott minket vissza a doki röntgenre, mert, hogy azzal mégiscsak jobban látszik és azt jobban szeretik a kollégák és majd azt vigyem magammal a műtő orvoshoz.
Ekkor beindult itthon a gépezet és dédi ismerősökön keresztül kiderítette ki a "fej" ebben a szakmában, kedden reggel már beszéltem is az illetővel, de épp szabira készült, így leghamarabb július 12-én tudja megnézni Gordont.
Csütörtökön elkészült a RTG.
A vápa nem is olyan rossz, mint az az UH-on tűnt, de a combcsont nagyon nincs a helyén. MI VAAAAAAAAAAAAN????
Persze nem értettem, hogy az UH és RTG, hogy mutathatott ellenkezőt, de örültem, hogy ha van vápa, akkor csak be kell húzni oda a csontot, amire a kengyel szolgál. Dokinő vissza adta a kengyelt Gordonra, de most sokkal jobban felhúzva a lábait és hetente megnézi. Viszont ha 2hét után nincs változás le akarja szedni a kengyelt.
Ezzel viszont nem értek egyet, mert Laci felhívta azt a dokit akinél anno a Heimpálba voltunk, hogy ránézzen a kengyel beállításra és ez a doki azt mondta a telefonba, hogy 1éves korig mindenképp érdemes a kengyellel játszani. Elküldtük neki a RTG képet emailban és várjuk a véleményét...
Persze mióta ilyen szinten korlátozva van a mozgása, azóta sokkal kevesebbet mosolyog és kevesebbet gügyög is G.
A remény most újra felcsillant és reménykedem, hogy ismét csoda történik...
A héten megtanítottam Gordont egyedül elaludni, illetve folyamatban van a dolog... A babakocsis ringatás megszűnt. Az első alkalommal 50perces sírás volt, de azóta nagyon szépen megtanulta a dolgot, csak az esti elalvásnál van egy kicsit több nyüsszögés, de napközben nagyon jól megy neki. :)
A kánikulára való tekintettel Gordonnak felfújtunk egy külön medencét, amibe hanyatt fektettem és teljesen meglepődtem azon mennyire élvezi a dolgot, gyorsan fel is vettem videóra, ami kissé hosszú lett, mert annyira édes volt, hogy nem lehetett lemaradni róla. :)
Ezen felbuzdúlva az esti fürdésnél is hagyom lefeküdni a vízbe és ott is kapálózik édesen. :)
És ismét egy pár kép ömlesztve:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése