Szerdán itt volt a háziorvos meg a védőnő, hogy Gordi megkapja az esedékes oltásait... Megvizsgálta a dokinő és mondta, h bal oldalon van egy kis zörej, de oltható, mikor is észrevett 3 pöttyöt az arcán... Nem oltható! Lehet, hogy bárányhimlő, várjunk evvel a szurival. Én biztos voltam benne, hogy a bárányhimlőnek vélt pöttyök pókcsípések, de persze nem hajt a tatár, várjunk. Másnapra betaknyosodott és picit köhécselt is , majd pénteken már igazi köhögésre váltotta a szelíd köhintéseket, így apa elvitte dokinőhöz. Mivel én is megfázásos tüneteket produkáltam és épp kovi ubi készítése volt folyamatban ezért nem vettem részt ebben a "programban", arról nem is beszélve, hogy apucit fogfájás kínozta és addig se kellett hallgatnom a jajveszékelését. Felírtam egy papírra, hogy milyen gyógyszert kapott a kórházba mikor így köhögött és mondtam apának, h próbálja meg ezt felíratni, mert anno is nagyon jól bevált. Persze apa antibiotikummal állított haza, de ezt is csak biztos ami biztos alapon... mert okos dokink szerint csak azért zihál, mert többet mozog... MEGŐRÜLÖK AZ EKKORA NAGY BAROMSÁGOKTÓL!!! Lényeg a lényeg, h éjjel alig aludtunk valamit, mert köhög, mint állat és ennek köszönhetően a vacsi és a reggeli is a padlón végezte... Éjjel azért ivott vizet, magához képest nagy mennyiségben és a kedvét se szegi ez a nátha, így úgy gondolom pár nap és túl leszünk ezen a nyavalyán. Mondanom sem kell, hogy aggódó apuka már rémeket lát, miszerint el fog fogyni a gyerek és kiszárad és azonnal rohanjuk a kórházba. Tény az, hogy ez most nem tesz jót az alakjának, de nem tartom jó ötletnek a sok extrém beteg közé bevinni. Maximum azért vinném be, h a köhögésére felírják amit a házidokker nem volt hajlandó, de nem maradnánk ott az tuti, ráadásul láza sincs.
De, hogy fokozzam az "élvezeteket" a kengyelnek búcsút mondtunk csütörtökön, mert nem javult semmit a dolog... De egyenlőre nem vonok le messzemenő következtetéseket, várom a július 12.
Jelenleg a kertben ülök, Gordon szintén, csak Ő a pihiszékében és bízom benne, hogy elalszik benne, mert akkor talán van remény egy kis köhögésmentes szusszanásra.
Tegnap mami születésnapja volt, így készült neki egy videó. :)
Hű, már jó ideje nem írtam... pedig minden nap megnyitottam a blogomat, hogy új bejegyzést készítsek, de nem volt hozzá lelki erőm... fel kellett dolgoznom az eseményeket.
Hétfőn elmentünk a szokásos csípő ultrahangra kontrollra. akkor kezdődött minden. Az UH után közölte a doki, hogy a combcsont majdnem a helyén van, de a vápa (ebbe illeszkedik a combcsont) annyira fejletlen, hogy ezzel már úgyse tudjuk elkerülni a műtétet. Azt hajtogatta, hogy ha úgyis műteni kell, akkor ne korlátozzuk Gordont a mozgásfejlődésben, nem kell a kengyel, de mégis vissza rakta rá. Abban a pillanatban fel sem fogtam a dolog súlyosságát, csak arra gondoltam, ,majd ezen is túl leszünk és akkor ez a hülye kengyel se kell. Persze hazafelé tartva csak eleredtek a könnyeim... Mikor hazaértünk levettem a kengyelt és a polcra vetettem. Teljesen el voltam keseredve és én is úgy gondoltam , hogy a műtétig legyen szabadon. Csütörtökre hívott minket vissza a doki röntgenre, mert, hogy azzal mégiscsak jobban látszik és azt jobban szeretik a kollégák és majd azt vigyem magammal a műtő orvoshoz. Ekkor beindult itthon a gépezet és dédi ismerősökön keresztül kiderítette ki a "fej" ebben a szakmában, kedden reggel már beszéltem is az illetővel, de épp szabira készült, így leghamarabb július 12-én tudja megnézni Gordont. Csütörtökön elkészült a RTG. A vápa nem is olyan rossz, mint az az UH-on tűnt, de a combcsont nagyon nincs a helyén. MI VAAAAAAAAAAAAN???? Persze nem értettem, hogy az UH és RTG, hogy mutathatott ellenkezőt, de örültem, hogy ha van vápa, akkor csak be kell húzni oda a csontot, amire a kengyel szolgál. Dokinő vissza adta a kengyelt Gordonra, de most sokkal jobban felhúzva a lábait és hetente megnézi. Viszont ha 2hét után nincs változás le akarja szedni a kengyelt. Ezzel viszont nem értek egyet, mert Laci felhívta azt a dokit akinél anno a Heimpálba voltunk, hogy ránézzen a kengyel beállításra és ez a doki azt mondta a telefonba, hogy 1éves korig mindenképp érdemes a kengyellel játszani. Elküldtük neki a RTG képet emailban és várjuk a véleményét... Persze mióta ilyen szinten korlátozva van a mozgása, azóta sokkal kevesebbet mosolyog és kevesebbet gügyög is G. A remény most újra felcsillant és reménykedem, hogy ismét csoda történik...
A héten megtanítottam Gordont egyedül elaludni, illetve folyamatban van a dolog... A babakocsis ringatás megszűnt. Az első alkalommal 50perces sírás volt, de azóta nagyon szépen megtanulta a dolgot, csak az esti elalvásnál van egy kicsit több nyüsszögés, de napközben nagyon jól megy neki. :)
A kánikulára való tekintettel Gordonnak felfújtunk egy külön medencét, amibe hanyatt fektettem és teljesen meglepődtem azon mennyire élvezi a dolgot, gyorsan fel is vettem videóra, ami kissé hosszú lett, mert annyira édes volt, hogy nem lehetett lemaradni róla. :) Ezen felbuzdúlva az esti fürdésnél is hagyom lefeküdni a vízbe és ott is kapálózik édesen. :)
