Gipsszel az élet

Gipsszel az élet olyan, mint nélküle... Röviden ennyit tudnék mondani. :) Miután megírtam a pénteki bejegyzésemet úgy éreztem, már megszokta annyira  a gipszet és már egyáltalán nincsenek fájdalmai, így visszatérhet aludni a saját ágyikójába. Így is történt és történik azóta minden éjjel és minden alkalommal mikor aludni tér. Jókat alszik, de igaz, h újabban felkel éjjel akár 2x is enni, amit nem bánok, mert úgyis az a mániám, hogy egyen és hízzon! :)

Napközben már ugyanúgy bekússza a konyhát, mint a műtét előtt és ugyanúgy eljátszik a játékaival, mint eddig. A zongora viszont lekerült  a földre, mert nem tud normális ülni, csak döntve, úgy meg nem lehet zongorázni. Az etetőszék dönthető háttámlájának köszönhetően abba tudom etetni, szóval lényegében semmi, de semmi nem változott. 

Üzenem minden anyukának, hogy semmi ok az aggodalomra, ezek a babák csodálatosak!

Gordon telesen leszokott arról, hogy fel akarjon állni, tudja, hogy nem lehet és kész. Nagyon büszke vagyok rá és már csak 4 hét és egyenlőre vége...