Brigi anyu blogja : Csípőficam műtét után

Próbálok maximális részletességgel leírni mindent, mert sajnos én semmilyen infót nem találtam a neten és elég rossz volt...

Tehát hétfőn negyed 8-ra volt jelenésünk. A nagy hó miatt elég korán elindultunk, de a havas utak és a lassú tempó ellenére már 6:45-kor izgatottan várakoztunk a gyermekosztály bejáratánál. 07:15-kor bementem a papírokkal és a nővérke "kiutalta" nekünk a 305-ös szobát. Szóltam a fiúknak és becuccoltunk. Igaz, hogy a szobában egy jókora játszósarok volt lekerekítve, de babaágy sehol. Lepakoltunk nővérke bejön... ja hát ő ilyen pici baba? akkor menjenek a 303-ba. Ott volt 2 kiságy és 3 nagyágy. Kiválasztottuk a bal sarkot ahol a kis - és nagyágy egymás mellett volt. Nővérke hozta a papírokat amiket alá kellett írni és olvasnivalót az altatás kapcsán. Majd bejöttek a dokik és úgy döntöttek készüljön friss röntgen. Nővérke közölte, h menjek le és jelentkezzem be műtétre, mert Gordon lesz az első és akkor már mehet a röntgen is. Nos, a hó miatt a felvételi pultnál senki nem volt, így a RTG-el kezdtünk, amit a fiúk intéztek majd felmentek a szobába. Már 8 óra is elmúlt, a tömeg gyűlt a betegfelvételen, de az ablakok zárva maradtak... Közben elkészült a RTG kép és felvittem az osztályra leadni, amikor mondta a nővérke, h késik az altató doki is a nagy hó miatt. Mire leértem végre elindult az élet és kaptam az ablaknál egy rakat öntapadós papírt G adataival. Ezzel ismét fel a 3.-ra és oda adtam a nővéreknek. Egy rutinos anyuka mondta, hoy 9-kor szokott lenni az első műtét, de mivel késik az altató doki, így most nem így lesz. Végül 9 körül szóltak, hogy vár minket az altató doki kivizsgálásra,konzultációra. Elolvasta a több oldalas PIC-es zárót majd elkérte az egész orvosi mappát, meghallgatta Gordont. Említettem neki, h folyik picit a nózi, de nem beteg és ezzel ő is egyetértett, így nem volt semmi akadálya a műtétnek. Fél 10-kor szóltak, hogy vihetjük a műtőbe Gordont. Levittük, leadtuk és elszoruló szívvel néztem ahogy távolodik egy idegen bácsi karjaiban és nem érti mi történik, míg nem bezárult a műtő ajtaja.
2-3 órás műtétre lehetett számítani, így nem akartunk ott ülni, míg megesz a fene. Elmentünk reggelizni, majd fel a szobába és míg apa aludt én olvastam és helyzet jelentettem az ismerősöknek a facebookon.
Fél 12 előtt, már izgatottan ébresztettem fel apát, h menjünk le, legyünk ott mikor kihozzák.
Lementünk és a műtővel szemben lévő padon foglaltunk helyet magunknak. Őrület milyen forgalom van a műtőben, bár nem betegek terén, csak a zöld és fehér köpenyes figurák jöttek ki-be és minden egyes ajtónyitásra összerándult a gyomrom, mindaddig míg feladta s szólított, hogy látogassam meg azt a helyet(de nagyon gyorsan!!) ahova a király is gyalog jár. Lacim próbált nyugtatni, de mindhiába, hiába voltam benne biztos, hogy minden rendben, mégis aggódtam s már a légszomj is kerülgetett.
Kerek három óra elteltével nyílt az ajtó és kijött Gordon dokija és megnyugtatóan közölte, hogy minden a legnagyobb rendben ment még egy fikarcnyi probléma se adódott ami igen ritka. :)
Pár percre rá, az altatós doki a karjaiban hozta ki a fiúnkat akinek a jobb lábán gipsz éktelenkedett, de a kis ujjacskái gyönyörűen és édesen mosolyogtak ránk. Követtük őket fel a szobába, dokker berakta az ágyikóba és mondta, h takargassuk, hogy meleg legyen keze lába,de míg a gipsz nedves azt ne.
Gordon sírva elégedetlenkedett, látszott, hogy az ébredéstől viselkedik így, de mikor már hosszú ideje sírt, apa felvette és el is hallgatott. Akkor szembesültünk vele, hogy valószínűleg ez egy ilyen nap lesz és máshogy nem is fog meglenni. Apuci nagyon aranyos volt késő estig ott maradt Velünk és levette rólam a terhet, hogy rákészülhessek az éjszakára. Sajnos nem igazán ment a dolog, mert képtelen voltam aludni, az események hatása alatt voltam. Meg is lett az eredménye, mert hajnali 4-kor szinte elájultam az álmosságtól, de Gordon nem tudott aludni, így én se. Tologattam egy ott szerzett babakocsiszerűségben, akkor csendben is volt, de mikor egy pillanatra magával ragadott az álom a mélybe zuhant a karom, Gordon azonnal riadót fújt.
Ali vártam, hogy reggel legyen és jöjjön a felmentősereg dédi személyében. Reggel fél 9 környékén meg is jött és én mély álomba zuhanhattam...
Közben Gordontól vért vettek, ami szerint minden tökéletes volt. :)
A kedd délutáni vizit során pedzegette a doki, hogy ha szerdán délelőtt is olyan szépen eszik, iszik Gordon, mint addig, akkor már csütörtökön haza jöhetünk. A vizitek kapcsán szeretném megemlíteni, hogy nagyon lelkes és lelkiismeretes csapat végzi a munkáját a klinikán és úgy érzem maximálisan minden megtesznek azért, hogy a kis betegek és családjuk jól érezzék magukat a körülményekhez képest és teljes körűen tájékoztassanak.. Igaz, hogy van egy-két nővér aki nem áll a helyzet magaslatán, de mindenkinek lehet rossz napja... és amúgy ha kérünk valamit készséggel állnak a rendelkezésünkre.
Szóval a keddi napot illetően se aludt sokat G, csak 1 órát dédi kezében, így esétre igazán kimerült és már a fájdalmak is enyhültek addigra.Örömmel láttam, hogy az apa által összetolt két nagy ágyon mély álomba szenderül mellettem, mígnem a szobatárs és gyereke csak beszélnek és beszélnek, tudomást se véve arról, hogy más aludna. Gordon sírva kelt a kisfiú visítozó hangja miatt és dühösen rohantam vele ki a folyosóra, hogy megnyugtassam, akkor meglátott az éjszakai nővér és mikor elmondtam mért vagyunk a folyosón, bement a szobánkba és kiküldte az anyukát a fiával, mondván Gordonnak a frissen műtöttnek alvásra van szüksége. A baj a kisfiú szokásaiban volt, aki ahhoz szokott, hogy éjfélkor merül álomba tv-t bámulva... én meg lekapacsoltam a tv-t és villanyt is, mert Gordonnak külön gyerekszoba lévén teljesen más (és szerintem egészségesebb) igényei vannak. A lényeg h megszabadultunk a nyűglődőktől és végre álomba hajthattuk a fejünket egymáshoz bújva. Hajnali 3-ig aludtunk mikor is éhes lett, evett, majd kakilt és azzal küzdött, hogy megtanuljon forogni gipszestül. Ez tartott 5-ig és végre aludhattunk tovább, de sajnos nem sokáig, mert az anyuka visszatért aztán a nővérek is szállingózni kezdetek.
A reggeli vizitnél, fél 8-kor nem volt ott a mi dokink, de 9-kor bejött s megkérdezte, hogy nem mennénk-e már ma haza(szerdán!). Örömmel vettem a hírt , ugrasztottam apát s a zárót meg se várva léptünk olajra. :)
Persze a záróért dédi mama be fog ugrani.
A továbbiakban a tervek szerint február 18-án leveszik a gipszet, készül RTG és kiveszik a varratot. Elvileg be kellett volna feküdni gyógytornára akkor, de mivel pestiek vagyunk simán megoldjuk, hogy minden nap be fogunk járni, hogy betanítsák a gyógytornát, ami egyébként fél óra naponta. Ezért tényleg kár lenne befeküdni. :) Még annyit tudtunk meg, hogy a csavarokat ki kell majd szedni a lábából, de az mg arrébb van.
A gipszet teljes egészében még nem fotóztam , de lényegében egy öv, ami a jobb lábnál lefele folytatódik.
Gordon már kúszogat is vele és forog is időnként. Az alvás nem megy neki a kiságyban itthon se, mert mikor meg akar fordulni és nem tud akkor sír, így apa vagy én alszunk vele a nappaliban és segítünk az igényeit kielégíteni.