Ma történt az, hogy életében először, teljesen egyértelműen és tisztán kimondott egy szót... PÁ-PÁ.
Annyira természetes volt és laza, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne beszélni. :D Mármint az, na de mégis. :))) A dolog apropója az volt, hogy a keresztanyja épp elmenni készült és Gordon fölé hajolva közölte, hogy Ő most haza megy és pápát intett, erre történt fent említett beszéd. :D
Sajátos módon mondja ő a kis szavacskáit, de ennyire tiszta és egyértelmű még sose volt. :)
Ha engem akar és nagyon akkor mmmmmmmmammmmmmmmmammmmmmmmmmammmmmma, teljes kétségbe eséssel vegyítve, apuci pedig AP, akárcsak a kacsa(háp-háp), vagy a virág ill. tüsszentés (hapci). :D De már teljesen megértjük egymást, mit nekünk szavak.... de azé mégis. :)))
A gipszet igazából jól viseli, a környezetének nehéz, mert így hogy itt a jó idő, mindig kint akar lenni és természetesen mozgásban. Ezt vagy babakocsiban tologatásban vagy kézben cipelve lehet eszközölni. A függőleges pózt preferálja, így sok-sok elterelő hadműveletre van szükség, hogy ne rokkanjunk le teljesen. Ma összeszerelésre került a járóka kint az udvaron, amiben aránylag sokat el volt, de remélem nem csak az újdonság varázsa miatt alakult így... Az viszont tény, hogy ha nem vagyok látótávra, akkor elég jól elgagyarászik magában, de hogy csak ott ücsörögjek mellette arról szó se lehet.
Például mesét is úgy néz, hogy folyamatosan ellenőrzi, hogy nézem e és ha nem akkor rám szól és mutatja, hogy nézzem. :D
IMÁDOM!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése